Kaptunk egy kiskakast. Fekete, fehér búbbal, és még fiatalka, 4 hónapos. Úgyhogy a fenti kukurikút még nem hallottuk tőle...
A társai folyton bántották, mikor csibe volt, megtépázták szegényt, ám a gazdija (övé Rozi, a kecske) bevitte a lakásba, ott nevelgette, dédelgette. Szó szerint..:) Meg is lett az eredménye: a kiskakas nemcsak szépen összeszedte magát, de olyan szelíd és kezes, mint egy kiskutyus:)) Világéletemben féltem a baromfitól, sose nyúltam hozzá egy élő csirkéhez se, nemhogy kakashoz, ám ez a drága kis jószág a kedvencem lett. Szinte kiprovokálja magának a simogatást, ölbe vehetjük, szeretgethetjük...
Egyelőre még nincs kész a helye, ezért pár napig bent lakott a lakásban, nagyon élvezte szerintem:) Csendben kapirgálja a láda alján fekvő újságpapírt, halkan csipereg, és eszébe se jut kiszökni a helyéről. Közben folyton szeretgetik a gyerekek, nem tudnak elmenni mellette úgy, hogy meg ne simogassák... Tenyerükből eszik, ők meg még szöcskét is fognak neki:)
Nappalra elkerítettünk neki egy kis helyet a kertben, hadd kapirgáljon, de természetesen ez csak átmeneti. Vettem egy kidobásra szánt régi szekrényt, az lesz az ól, kerítünk neki tetőt is, hogy ne ázzon, na és valószínű, hogy a lányok nem hagyják színtelenül se... És ha minden megvan, jöhet a hárem!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése