Jakab...

... 3-án a megyei angol versmondón negyedik lett. Amilyen szerény, alázatos gyerek, annyira más a színpadon: kinyílik, lubickol, semmi lámpaláz, hihetetlen! Én, az anyja, értetlenül állok a dolog előtt, mintha nem ő lenne...

Hétfőn újra mesét mond a városi mesemondón, mégpedig egyik kedvencemet:

Lázár Ervin: A lyukas zokni

Volt egyszer egy lyukas zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert előkelő anyagból készült, és hetyke kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett. S mondom, volt rajta egy lyuk. Amolyan pöffeszkedő, cafrangos szegélyű. Bent laktak egy rozoga szekrény legrozogább fiókjának legalján.
– Azért én szebb vagyok nálad – mondta a lyuk a zokninak.
– Mi – csodálkozott a zokni –, még hogy szebb?! Mitől vagy szebb?
– Mert átlátni rajtam – mondta a lyuk.
– Ugyan – oktatta a zokni –, rajtam éppen az a szép, hogy nem vagyok átlátszó, s nézd meg a gyönyörűséges kék mintáimat!
– És piszkos is vagy – folytatta a lyuk, fittyet hányva az oktatásra –, én bezzeg sohasem piszkolódom be.
Ezen a zokni elgondolkodott.
– Na ugye! – hangoskodott a lyuk. – Te is belátod. Nem is méltányos, hogy én ilyen kicsi vagyok, te meg ilyen nagy.
Fogta magát, nőtt egyet. Most már alig maradt valami a zokniból. Nagyobb volt a lyuk, mint a maradék zokni.
– Teljesen tönkreteszel – siránkozott a zokni.
– Örülj, hogy ilyen gyönyörű lyukkal lakhatsz együtt – fölényeskedett a lyuk, és még nagyobbra nőtt.
– Jaj, megölsz! – kiáltott a zokni, és akkor a lyuk nagy pöffeszkedve akkorára nőtt, hogy a zokniból nem maradt semmi. De ahogy eltűnt a zokni, úgy eltűnt a lyuk is. Mert ha zokni nincs, lyuk sincs.
Így aztán a nem létező lyuk most siránkozhat a nem létező zokni után.

Szerintem ez is elgondolkodtató ebben a felfuvalkodott világban, nekünk "alkotóknak"...