Hétvégén...

... sokminden történt.
Sógornőm, aki Kínában töltött egy hónapot, pénteken meglátogatott minket és egy halom szuvenírt hozott meg képeket és élményeket. A kép nem teljes, a gyerekek már eltették a saját evőpálcikájukat, Hanna néha a hajában hordja... És a repülőn kapott fogkefék, füldugók, matricák és egyebek is náluk kötöttek ki.

Aztán szombaton vonatoztunk! Lejárt az autónk műszakija, utazni meg muszáj volt, hát ezt a romantikus módját választottuk. A gyerekek ezeréve könyörögtek, h vonatozzunk, de hát egyszerűbb és olcsóbb az autó ekkora családnak. Ne éljen tévedésben senki, nem a Máv árai magasak, hiszen 90%-os kedvezményt kapunk nagycsaládosként, így oda-vissza 1200 ft volt apa, anya és két iskolás jegye. Ám a BKV! Azt hiszem, remekül tükrözi az ország mentalitását... Kinéztük a netről, hogy van családi jegy 2100 ft-ért, és nem kell egy vagyont költeni a Nyugatitól Békásmegyerig(24 db jegy lenne!!!). A pénztár azonban technikai szünetet tartott a Nyugati-aluljáróban... szuper! A jegykiadó automata nem fogad el papírpénzt... szuper! De aprót se kell beledobálni(családomban nem egy BKV-s dolgozik). Apa körbekeringett pénzt váltani, ami eleve elveszett ügy... sikerült 1000 ftot összeszednie! Aztán sógornőm elrobogott inkább egy másik pénztárhoz, és mire visszaért, ki is nyitott a szünetelő pénztár... hurrá!
Hozzá kell tennem, a gyerekeim fuldokoltak a dohányfüsttől(már a vonaton is összekaptam egy fiatal nővel, aki a nemdohányzó kocsiban a gyerekeimre fújta a füstöt), a szmogtól, elképedtek a hajléktalanoktól és a részegektől(délelőtt 10-kor), és minduntalan mászkálni akartak és nézelődni, én meg görcsösen szorítottam a kezüket... nagyon vidékiek vagyunk, és nem is akarok városi lenni. Budapesten nőttem fel, de nem vágyok vissza, nem bírnám már. Férjem szerint antiszociális lettem... nem bírom a tömeget, nem merek kapaszkodni a villamoson, félek az emberektől és a baciktól, tényleg jobb a saját kis autónkban.

De mivel anyumékhoz mentünk sütögetni, megérte az utazás! Aki ismeri Békásmegyer-Ófalut, tudja, miről beszélek. Kicsikoromban laktam ott, aztán a lakótelepen, de még az is egy természetközeli élőhely... Aztán amikor Jakab született, anyuéknak sikerült a faluban vásárolni egy parasztházat, és mivel folyton-folyvást szépítgetik, hát egyre szebb.
Most egy családi kertipartit rendezett anyukám, a szűk családnak, így is 15-en ettünk a finomságokból...

Apukám akitákat tenyészt, most három édes kis gombócka is van, egy még gazdira vár!


Táskákat is vittem unokanővéremnek a boltba, remélem, ők is gazdára lelnek. Ez a tarisznyaszerű táska az egyik kedvencem, valahol láttam hasonlót, aztán ez lett a próbálkozás eredménye. Nagy sikere van, évek óta gyártom mindenféle anyagból és mindenféle díszítéssel. És nagyon trükkösen kell varrni, ezáltal három rekesze lesz belül, és jó széles pántja. Most azért ilyen "natúrak", mert egy hölgy kifejezetten barnásat kért, hát most válogathat.
A két virágos, ruhafazonú pedig megrendelés.


Vasárnap este fáradtan vonatoztunk haza, és alaposan megfürödtünk... úgy éreztem, mintha mindenem ragadna a vonattól... fúj! A héten hátha kész lesz az autónk.