No de ezek születtek:
Sapi Hannának (a tavalyi már nagyon bolyhos):
Egy kinőtt szoknya meghosszabbítása (a szükség sokszor kényszerít átalakításokra, de nagyon élvezem, Jakabnak is volt gatyája apa kifordított farmerjéből...):
És két szárny rendelésre... bár a díszítés rám lett bízva. Érdekes ez a lila, nagyon nem tetszett először, olyan fura volt, és fekete gyöngyöt kért hozzá Hajni... egész idegen volt számomra. Aztán eszembejutott, hogy hát nekem is van lila pólóm, ami a kedvencem, mit magyarázok itt, hogy nem szeretem a lilát?! Sőt, múltkor anyukám adott egy gyönyörű lenes zakót meg egy kockás szoknyát – lilát. Szóval hallgassak. És aztán előkerültek a gyöngyök és kezdték betölteni a szárnyat... aztán a flitterek... és olyan dögös lett! nagyon tetszik! Kifejezetten mérges lettem, mikor Jakab és János azt mondták, hogy olyan diszkós... Ugye, nem? Hajninak tetszik és ez a lényeg!
A fehér meg igazán tündéres lett...
És végre a macik! Amikor elfogyott a maciszőröm, kordból kezdtem varrni őket, aztán rájöttem, hogy nem is rossz. Olyan puritánabbak így, countrysabbak.
És nagyon lassan tudok macit varrni... csak szívvel lehet! Amikor először varrtam pár éve, aki átadta a stafétabotot, azt mondta, nem szereti csinálni, mert nincs szíve megválni tőlük. Ó, gondoltam, én egy szívtelen dög vagyok, ide a szabásmintát, hadd dőljön a pénz! Aztán ahogy alakult a maci pofija, valami fura érzés fogott el... és ahogy rámnézett! Jaj, nem akarom odaadni! És kívánkozott rá egy kötött sapi, és sál a nyakába... nagyon édes lett és neve is volt és eljött az idő, oda kellett adnom... és aztán sorra születtek még, igazi egyéniség mind, de nevet már nem mindig adok, kemény üzletasszonynak kell maradnom.
De nézzétek azt a kis édes pofijukat! Mind más lett, és még az is látszik, melyik lány...
És ők most nagyon messzire kerülnek, egy német boltba, ahonnan német otthonokban találnak új gazdikra.
Azért még megölelgetem őket előtte...Utóhang: a szőrös kismacik mindössze 12 cm-esek, azért tűnhetnek olyan kis csáléarcúnak... de szoktam még kisebbet is! A legkisebbnek akkora a pocija, mint egy babszem...
8 megjegyzés:
A kord macik nekem még jobban tetszenek, talán jobban látszik a pofijuk karaktere. A lila feketével csak elegáns lehet...
Az a kék virágos anyag, amit a szoknyához használtál, tüneményes, már máskor is megcsodáltam..., a táskád is ebből van.
Mici! Köszi a bókot!
Szera! neked is köszönöm!
A kék anyagot hihetetlen áron vettük unokanővéremmel, 250 ft volt métere... kifutó anyag egy nagykerben. És nem tudok betelni vele, hetekig hozzá se mertem nyúlni, hanna meg beletekerte magát folyton és azon könyörgött, hadd hordja szárinak... Szóval jó vétel volt, de mindjárt elfogy:((
Az a szoknya!!! Tündéri! Jobb, mint újkorában!
Köszi, amit írtál!
A szárnyaid gyönyörűek! Sajnálom, hogy nem vagyok már kislány. De olyan érzéseket ébresztenek bennem... A Macik közül nekem is a szőrtelenek tetszenek. Te vagy az anyák-alkotók gyöngye, de tényleg! Sok pusz
Ezek a mackók... nagyon tetszenek. Annyira vágyom rá, hogy én is tudjak ilyet.
A szoknya csúcs! :)) Macikból én is a kordra szavazok, de a szőrmókok is nagyon helyesek. :)
Ténleg mutatósabb így a szoknya. a macik mind aranyosak. Én mindig csodálom azokat akik ilyen apró figuráékat készítenek, jó sok velük a babra. Biztos édesek lesznek a picik a fotókon a szárnyakkal.
Idetévedtem a blogodra, és látom, hogy pár éve életem első macija nekem is ugyanez a minta volt. Akkor fekete-zöld kockás anyagból készült, csak egy olvasószemüveg hiányzik róla, az enyém tiszta nagypapa lett, ő a rangidősöm :)
Szép ez az egész óvodányi mackó :)
Megjegyzés küldése