Kisebb akadályokba ütközött a takaró varrása. Előszöris: másnap folytatni a stipplingelést nem jó, valahogy kimegy a ritmus és a lendület a kezemből, nehéz újra megtalálni a kukacokat...
Aztán: tényleg zabálja a cérnát! Elfogyott a tuti színem, és biztos voltam benne, hogy nem fogok olyat kapni... és tényleg. Remélem, nem tűnik fel senkinek majd, hogy pont a közepetáján változott a kukacok árnyalata. No nem nagyon, csak kicsit. Iciripicirit...
És még nincs vége: Hova teszi az ember lánya a takaró széleit, amíg a közepit varrja??? Ettől nagyon lassan ment a kukacolás, alig bírtam befejezni.
Viszont: amíg cérna híján voltam, felvarrtam a szegélyt, és most csak arra vár, hogy este kézzel befejezzem – és kész!!!
Holnap napfényben lefényképezem és megmutatom, aztán irány Kecskemét!
Tűvel és cérnával rajzolt holmik
Ha tetszett, maradj és olvass még:)
1 megjegyzés:
Jaj, már nagyon kíváncsi vagyok rá milyen lehet készen.
Megjegyzés küldése