Néha varrok is...

...csak egyszerűen nincs időm Apa nélkül, nem is a fizikai segítsége nélkül, hanem a lelkierőm nem tud másra késztetni, mint lustálkodni... semmihez nincs kedvem, erőm nélküle. Így persze felhalmozódik a házimunka, még nehezebb nekifogni, aztán mire varrnék, este van.
De ma este hazajön!!! Hurrá!!! Nem tudom, egyedülálló anyák hogy a csudába bírják...
Mára azonban sürgősen kellett Sárának egy ovishátizsák, így este is meg reggel is varrtam. Azért ennyit, mert a gépem szórakozott velem este, aztán belefáradtam. De reggelre megszületett ez a kis bénaság.

Le kellett fényképeznem, Sára napok óta nyúz, hogy ebből a pöttyösből varrjak neki hálóinget(déditől jött egy konyharuhányi), mert ez annnnyira széééép... De nagyon boldog volt a zsáktól is, pizsamában mászkált vele. Az a sárga valami süni vóna, de a gép... meg én... szóval nem jött össze. De azért felismerhető...
Múlthétről szebbeket tudnék mutatni, gyönyörű lányszoknyácskák készültek virágokkal, szalaggal, fodorral,de már új gazdinál vannak(remélhetőleg).
És mostmár ideje belevágnom egy zeneoviba rendelt szőnyegbe, azaz a varrásába, mert kikapok a megrendelőmtől! Juj, és a macikat is várják messze Németföldön...!
Ja! És szorítsatok az én mesemondó Jakabomnak, ma versenyen van!