Jakabbal óriási pocakom volt, legalábbis akkor azt hittem, de aztán a többi pocak rácáfolt... Sokat kellett feküdnöm, haskeményedésekkel és nyíló méhszájjal Seduxent kellett volna szednem. Persze nem szedtem, inkább feküdtem. Csokit és fagyit kívántam, meg ecetes uborkát...
Aznap este is fagyiztunk egyet Jánossal, hazasétáltunk, Ravi Shankart hallgattunk... és a pisilésnél elment a nyákdugóm. Persze első szülésnél nem tudtam igazán, hogy a nyákdugó távozása után még napok is eltelhetnek, de nem voltam biztos benne, hogy nem folyt-e a magzatvíz is. Az orvos vizsgálat közben megrepesztette a burkot, így fekvésre voltam ítélve és vártunk. Akkortájt hozták meg azt a törvényt, hogy egy személy bent lehet a szülő nővel, de még egy hónap volt hátra a hatálybalépésig... így egyedül kellett feküdnöm, forró nyári este volt, inni nem adtak, felkelni nem engedtek... János kint unatkozott én meg bent. Rákaptam a pisilnijárásra, így néha kicsit együtt lehettünk.
Aztán kezdtek jönni a fájások, végre! Én annyira vártam ezt a babát, hogy nem is éreztem fájdalmasnak semmit, minden újabb összehúzódásnál ujjongtam, hogy egyre közelebb kerülök a nagy találkozáshoz! Közben Jánost hazaküldte az orvos, mondván, itt csak délelőtt lesz baba, menjen inkább haza pihenni.Szegény, autóstoppal jutott csak át Kecskemétről Nagykőrösre, semmi nem járt már akkor! A szülésznők egész éjjel a Sláger-rádiót hallgatták, és nagggyon unalmas volt ugyanazokat a számokat többször végighallgatni... A Gedeon bácsitól határozottan hidegrázást kaptam... életemben annyiszor nem hallottam, mint akkor éjjel!
A fájások sűrűsödtek, erősödtek, a szám teljesen kiszáradt... a mázlim az volt, hogy szülésznőtanulók voltak éppen gyakorlaton, akik kedvesen vizes gézt hoztak arcot törölni... ebből szipkáztam néha magamnak egy korty vizet. A légzéstechnikám nem volt a legjobb, lihegtem, mint egy kiskutya és nem ment máshogy, hiába próbáltam. Ettől persze szédültem néha... A legrosszabb viszont a fekvés volt, fel nem foghattam, miért nem engednek felkelni. Persze, tudom, a fertőzésveszély a megrepedt burok miatt... de fekve vajúdni!
Merőben más volt minden, mint ahogy elképzeltem, "A születés művészeté"-t olvasva nem erre számítottam. (szuper könyv, ajánlom minden kismamának!) De mindenben engedelmeskedtem, nem lázadoztam, szót fogadtam, és tűrtem. A kisbabámra gondoltam, és így nem zavart annyira semmi más. Ki is esett egy csomó emlék erről az éjszakáról, nem emlékszem, mikor vittek beöntésre meg borotválni, mikor vizsgált orvos, ki volt még ott a vajúdóban, hogyan kerültem át a szülőszobára... én csak a babát vártam már, de nagyon!
Aztán hajnalban, 6 óra körül, 2 nyomásra kirepült belőlem Jakab Zsombor! Tényleg hihetetlen gyorsan csúszott ki, és ahogy kért, hangosan nevettem, annyira boldog és eufórikus pillanat volt! Az orvos kicsit megpaskolta, nem akart felsírni, de aztán teli torokból üvöltött! Egy kicsit megkaptam, megnéztem az ujjacskáit és megállapítottam, hogy olyan kis bagettek, mint apjának... a többire megint nem emlékszem, pedig varrtak is meg nyomkodták a hasamat... Inkább az osztályra emlékszem, a mufurc csecsemősökre, a bunkó nővérekre, a koszra, a kötelező kórházi hálóingekre, amiken nem volt megkötő se... és a magányra...
Rossz volt messze a családtól szülni, senki nem tudott bejönni, a mobiltelefon nem volt még elterjedve, Jánosom se tudott mindennap átjönni, de nem is értem vele sokat, mert a gyulladt gátvarrattól nem tudtam sétálni se...
Jó volt hazamenni. És jó volt babázni... igaz, négy hónapig nem csináltam mást, csak szoptattam és sírtam Jakabbal együtt, annyira hasfájós volt. És sovánka... pedig rengeteget evett. De olyan okos volt már akkor! És kommunikatív és barátságos, odavoltunk érte!
Hat hónapos volt, mikor terhes lettem Hannával... de ez a következő történet lesz.
14 megjegyzés:
Várom. :)
Hihetetlen volt végigolvasni soraidat!!! :o)
Eszembe jutottak az én élményeim is, amik nem is rég voltak... 3 éve!
Várom izgatottan a folytatást! :o)
Jaj, kedves! Jó volt ezt olvasni, így 3 órás vasalás után, éjnek évadján:)))
Kívánom hogy a kis jövevénnyel is szép emlékeid legyenek!
Mikorra várható a következő szülésed?
Itt Kecskeméten szülsz újra?
Jó volt olvasni az élményeid... :))
Felidézted egy halom emlékemet. :') Várom a folytatást.
Na, megint átéltem egy szülést... :), persze csak ablak mögül...
Annyira örülök, hogy leírtad! :)
"minden újabb összehúzódásnál ujjongtam, hogy egyre közelebb kerülök a nagy találkozáshoz"
- Ezt de jó volt olvasni!! Ha legközelebb szülni fogok (:D- nem, még nem), erre programozom majd az agyam..
A körülményeid - rémálom... én biztosan hisztériás rohamot kaptam volna.. szerencsére, nálunk teljesen más volt a helyzet.. Fekve szülés brrr.. a szülőszéket nem próbáltad? :)
Nem is gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog...:) Érdekes, hogy mennyire felsejlenek ilyenkor az emlékek, nem? ha összeülve beszélgetnénk róla, egymás szavába vágva sztoriznánk, sajnálkoznánk a másik szenvedésén, örülnénk az örömöknek és könnyeznénk... de most marad az éter. Jönnek a következők is, merőben másak lesznek ám, más hozzáállással és rákészülésekkel. Örülök, h érdekel benneteket, nem akartam traktálni vele senkit, igazából tényleg magamnak akartam kicsit rendszerezni az eseményeket, készülődve a következő találkozómra...
Larion, nem Kecskemétre megyek, majd megírom azt is, miért. Cegléden szülök, de oda is bekuksizhatsz...:) Május 19-re vagyok kiírva, remélem, nem tart tovább ennél...:)
Vacskamati, a harmadik terhességnél jöttem rá igazán, hogy "programozható" vagyok, fejben dől el minden. És milyen más is volt utána!
Nagyon tetszett, jó volt olvasni, eszembe jutatta az én szülésemet ami nem is olyan régen volt, 9 hónapja, és innen visszagondolva könnyű, gyors szülés volt :o)
Jól megijjesztettél a címmel. Már azt hittem szültél mind számolgattam, hogy még nem szabadna!!! Remélem ez kellemesebb lesz mint az első. Mármint a körülmények. Várom a folytatást...
Felkavaró tudsz lenni kiseri! Itt szurkoltam a soraidat olvasva, mintha csak most születne Jakab. :-) Én is várom a folytatást!
De jó volt olvasni!
De jó lesz majd a folytatást!
Én is szültem a mobil előtti időkben, felidézte azt a magamra hagyatottságot, mintha egy világ választott volna el minden mástól.
És mostanában is született volna babám, ha meg nem gondolja magát még az elején...
Azóta is várom, hogy terhes legyek.
Nem is tudom, miért írtam le.
Semmiképp sem rontani bárki hangulatán!
a címet látva én is megijedtem, de aztán a 1.es megnyugtatott, hogy tuti nem a mostani babádról van szó(szerencsére)
jól volt olvasni a soraidat, az első szülés szerintem gyakran ilyen, ahogy Te is leírtad(engem is fektettek sajnos). Az lenne a jó, ha már egy szülés tapasztalatával indulna neki az elsőnek is az ember, de ez ugye nem megvalósítható. Marad az hogy másodjára már megvan a tapasztalat és talán könyebben és tudatosabban mennek a dolgok.:o)
Őszintén kicsit irigykedem is, mert nekem sajnos egyik minipasit sem sikerült megszülnöm(magas egyenes beilleszkedés), hiába próbálkoztam meg vele másodjára is a császár után:( így nem kérdés, hogy a harmadik tutira császár lesz, amit sajnálok, mert így sosem fogom átélni azt a csodát, ahogy megszületik a babám, sem az apás szülést, sem az első közös perceket, vmiért biztos így kell lennie...
várom a többiek születéstörténetét is:o)
Nagyyfiam 16 éves....
Rémisztő még visszagondolni is a születésére. Talán majd egyszer összeszedem magam és leírom.... Én is vártam nagyon, de most kissé szégyenkezem, mennyire nem így éreztem akkor, mint Te!
Várom a többit is!!!!!
Megjegyzés küldése