KofferButik

Mérges vagyok.... miért ilyen kurta a szünetük a gyerekeknek?! még két hét se volt... előtte meg szombaton is voltak suliban. És a Hanna tetemes matekleckéje miatt meg egyenesen verekedni volna kedvem. Nem úgy volt, hogy nem adhatnak hétvégére meg szünetre leckét a tanárok? Jakab is röpke 3 napot töltött a házifeladataival... így ha azt vesszük, mindössze egy hetet voltak a gyerekek itthon, nem? Felháborító! A hó meg utolsó napra esik... hát mi van itt??? Valami összeesküvés ez a gyerekek ellen? Az tény, hogy semmi nem a normális mederben folyik egy ideje ebben a világban. De szegénykéim...

Azért sok jó is történt velünk, hiába lettünk szobafogságra ítélve és sok utunk elmaradt, megpróbáltuk az együtt töltött időt értelmesen eltölteni. Ez a mondat nem lett túl jó...:)
Tegnap pl. egy kedves blogtársunkhoz utaztunk, igen, lehet irigykedni! Szeráéknál ebédeltünk, a lányok egész nap a lányával rajzoltak, festettek, Jakab a férjét fárasztotta, mi meg rongyosra beszéltük a szánkat. De azért eldicsekszem a lánya által illusztrált egyik bögrével, amiből mától én iszom a teám:


Hát nem édes?! Samu szerint ez a Jakab, mert csokornyakkendője van... Jakab odavan a konzervatív öltözködésért, iskolába is öltönyben szeretne járni... és a legújabb mánia a csokornyakkendő.

No szóval tegnap remek volt, leszámítva a hazautat hófúvásban... hazáig 40-50-nel jöttünk... még jó, hogy a gyerekeknek be nem állt a szájuk, így tartották bennem a lelket. Éjfélre itthon is voltunk...

Samu szépen gyógyul, bár ma is találtam rajta olyan pöttyöt, ami nem száradt még le... meddig tart ez az egész?! Szánkóznia kéne meg hemperegni a hóban, nem bent kuksolni... de a köhögése miatt nem merem kivinni.

Most mennem kell, vacsi, fürdés, alvás... és holnap iskola. Hurrá. Mérges vagyok.