Nem...

... volt sok időm az elmúlt napokban, bocsánat, hogy nem írogattam megjegyzéseket! Olvastam én néha a blogokat, de kommentelni már nem tudtam.

Jakabbal mesemondón voltunk, egy egész délelőttöm elment rá, de jól éreztük magunkat és még nyert is: harmadik helyezett lett! A nyereménykönyvét még aznap kiolvasta ő is és Hanna is... nem volt nehéz, Janikovszky: Cvikkedli c. könyve nem hosszú és nagybetűvel szedett. Igazi gyerekbarát könyv, mint bármelyik Janikovszky-könyv. Jakab azt mondta, nem tudta letenni, mert ha letette volna, szappanoperát csinál belőle: a legérdekesebb résznél szakítja meg, és minden rész érdekes volt... Aztán este már együtt vihogtak Hannával:" És arra a részre emlékszel, amikor...?" Olyan jó látni, hogy szeretnek olvasni!
Amúgy nem is értem, miért kell hosszú és nehezen érthető kötelező olvasmányokkal elvenni a gyerekek kedvét az olvasástól?! Barátnémmal este beszélgettünk a Vukról, hát nem egy gyerekálom... leírások, uncsi részek, érthetetlen kifejezések – gyerekszemmel. Felnőttként szeretem, de miért nem lehet pl. Janikovszkyt olvastatni velük kötelezőként? Na mindegy, ez legyen a legkisebb gondunk...

Szerdán Hanna nyílt óráján ücsöröghettem. Hát nem sok értelme volt, a lányom annyira nem működik közre órán, mint amennyire Jakab szeret szerepelni. Egyetlen egyszer se teszi fel a kezét, ezt már tavaly is láttam és elég sokszor hallom a tanítónénitől is. Ez van, anyja-lánya! Belehalnék, ha szerepelnem kellene...

Este szülői volt... brrr! Utálom! És semmi értelme... De mindig illedelmesen végighallgatom és legalább látja a tanítónéni, hogy én is abba a kicsiny táborba tartozom(kb. 8-an vagyunk ott általában), akik legalább úgy tesznek, mintha érdekelné őket az osztály előmenetele... vagy hátra...

Szóval nem sok időm volt varrni, de drága férjecském felmentett a házimunka alól, így kihasználhattam az időt.
Szoknyák készültek a tavasz és nyár jegyében, meg egy blúz prototípusa. Nagyon szeretem ezt a fazont, kíváncsi vagyok, lesz-e sikere a boltban is. A szoknyácskák meg maradékpusztító elvvel egyedi díszítéseket kaptak, biztosan tetszik majd a kislányoknak.
Minden szoknyába került a logomból, olyan jó érzés!
Több szoknya is készül még, de a varrógépeim fellázadtak. Szakítják a cérnát, hurkolnak, felváltva ülök hol egyikhez, hol másikhoz és egyfolytában dühöngök. Vagy az anyaggal van baj, nagyon vékony? Ma egész nap nem sikerült tíz centit se haladnom... mi lesz velem????


Most rohanunk Kecskemétre a cicás takarómért, mert már ezeréve vége a kiállításnak, amiről lemaradtam... Normális vagyok? Kihagytam életem első kiállítását! Teljesen más dátumra emlékeztem, és aztán egyszercsak jött az emil, hogy elmegyek a takaróért vagy postázzák nekem. Még jó, hogy Anikó elküldte a képeket a kiállításmegnyitóról(amiről meg betegség miatt maradtunk le), így legalább képeken láthattam a szép műveket.

Most látom, hogy a pipiknek még nem hímeztem ki a szemüket!!! Jaj, mi lesz velem, ha mindent elfelejtek???