... azért nem olyan egyszerű az élet... tegnap János elkezdett köhögni, csúnyán és fájósan, most is fekszik. Jakab az osztálykiránduláson elesett és ma kiderült, eltörte a karját... Ezzel a két legnagyobb segítségem kiesett. Minden marad Hannára... És még szülni se jöhet velem egy köhögős beteg ember. Van kedve valakinek elkísérni? és ideje? és módja? mindenki olyan messze van... De remélem, hamar meggyógyul a párom és akkor nem leszek egyedül. Addig meg lekötöm magam a temérdek házimunkával, az én tempómban ez úgyis eltart pár napig:)
8 megjegyzés:
Ajajaj! Én mennék szívesen, ha lenne időm... és módom...
Ha eddig hallgatott rád az a babácska, talán még fog egy pár napig. Csak amíg János meggyógyul...
Óóó, Szegény! :(
De szerintem addigra mindenki szépen meggyógyul majd...
Én is elkísérnélek szívesen... de tudod.. a távolság :(
Eri tudom, már úton a baba, köszönöm, hogy szóltál. Nagyon szurkolok. János talán már jobban is van, Hanna pedig ügyes nagylány, biztosan helyt áll Jakab helyett is.
Veletek vagyok, küldöm a sok pozitív gondolatot! Ölellek, Trixi
OH! Lélekben veled vagyok. És ne siránkozz sokat, mert még elugrok a szülészetre is!!! Elég befolyásolható vagyok e téren tudod...
Sokat gondolok rátok :))
Most olvastam Szeránál a hírt, hogy megérkezett a legkisebb! Isten hozta! Kívánok neki sok-sok szépet és jót!
Az élet mindent megold :)))
GRATULÁLOK A KICSITEKHEZ!
Gratulálok, sok boldogságot az egész családnak!
Megjegyzés küldése