Vissza a kerékvágásba - avagy újra varrok

Amióta lett varrógépem, azt se tudom, mibe fogjak bele! Először jó úton haladtam a félkész dolgaim befejezése felé, fogyatkozni látszottak a félbemaradt holmik. Azután új dolgokba kezdtem, és ezekkel is szépen haladtam, sőt, az anyagfalás módszerével dolgozva maradékokat se gyártottam. Majd volt egy időszak, mikor zsongó fejjel és zakatoló szívvel, szinte lihegve szabtam és kapkodtam, mindent egyszerre akartam, a sok-sok felgyülemlett tervem egykalap alatt akartam megcsinálni, ami persze nem sikerült... és megint félkész varrományok kezdtek tolulni kupacokban a székemen...

Pl. ez a kaméleonos táska:

Régi kedvenc, de sajnos régen készült már belőle, gondoltam, most felelevenítem, hátha lesz fiú, akinek örömet okozna. A meskán vár egy új életre...

Barnabás pedig egy kalodát kapott tőlem:

Remek szolgálatot tesz, nemcsak a családi vendégeskedésekkor, hanem a gyülekezetben is, ahol nagyon szeretne egyedül ülni, de folyton előredőlne megkuksizni, milyen lehet odalent a földön... Hát ebben a kis kenguruzsebben kényelmesen és biztonságosan ücsöröghet mellettem, a kezem meg szabad marad.

És természetesen vannak még féligkészen várakozó táskák... szokás szerint:) Kismadaras és fás applikációval. Mert tényleg jön a tavasz. Jön. Én tudom!