Mottó:
"Ahhoz, hogy reális képünk legyen arról, valójában milyen fontosak vagyunk, szükségünk van egy kutyára, amelyik imád és egy macskára, amelyik lenéz bennünket."(Derek Bruce)
Sose voltunk "macskások", és el sem tudtuk képzelni, hogy itt dörgölőzzön egy cica a lábunkhoz... Szőrös, önfejű, nevelhetetlen, csavargó.
De azért bizonyítékokat találtam arra, hogy valahol a szívünk mélyén vágytunk rá. Ezt a kiscicát még ezeregy éve varrtam Hannának, Tejbegríz a neve. Sokat nyúzta, az anyaga is jócskán elkopott.... Szóval szerette, sőt szereti, hiszen még mindig előkelő helyet foglal el a szobájában. Jó érzés ezt látni alkotó anyai lelkemnek...
És hol tartunk ma? Már nem csak plüsscica somolyog a bajusza alatt Hanna szívében. Szigorúan csakis az egerek miatt lett egy vörösbundás kandúrunk, aki szép lassan az ujja köré csavart minket...
Finom, puha szőre van; önfejű és makacs; azt hisszük, hogy sikerült megnevelni; folyton csavarog.
Odáig vagyunk érte :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése