Végetért egy év. De lezárni nem lehet egy évet, mert az élet nem úgy zajlik, mint egy naptárcsere: elfogynak a napok és újat kezdünk... Az élet szakaszai fittyet hánynak az időmérő eszközöknek, érezhetünk egy igazi percet egy napnak és egy hét is elsuhanhat úgy, mint egy röpke óra. Így van ez velünk is: vannak dolgok, amiket lezárhatunk, de vannak, amik túlnyúlnak a naptáron. És ez így jó.
Visszatekintve sok dolgot sikerült megélnünk, elérnünk, befejeznünk, és ezek az élmények segítenek továbbmenni, új terveket kiagyalni és folytatni a még folyamatban levőket.
Íme pár nagyobb dolog, de a lista sosem lehet teljes :) Inkább visszaolvasgatom a bejegyzéseket egy kis nosztalgiáért.....
Év elején nem tudtunk magunkhoz térni, annyira új élmény volt az elkészült padlástér! Még a mai napig hitetlenkedve nézegetjük, és remélem, az érte érzett hála sose szürkül el a szívünkben...
Lassan álltunk neki belakni, a sokféle ötlet közül nehéz volt megtalálni a sajátunkat, de azt hiszem, jó úton haladunk. A három kamasz pedig nagy örömmel birtokolja saját kis zugát.
Iskolát is váltottunk, év elején minden gyermekünk itthontanuló lett, ez volt a legelsöprőbb erejű élmény a család életében. Végre együtt dolgozhatunk, alkothatunk, tanulhatunk, egymásról, egymástól...
Dolgoztam pár hónapot alkalmazottként is, bebizonyítva magamnak (na és néhány családtagomnak is), hogy mégiscsak tudok olyat varrni, ami nem a szívem csücske :) méghozzá sorozatban.....
Végül ez vezetett vissza a saját céljaimhoz is, jó volt újra a magam és mások örömére varrni. Újra szabadúszó lettem.
2 megjegyzés:
Szia, Kiseri! A blogod számomra még teljesen új, pedig ahogy elnézem, nem mai keletű! Köszönöm, hogy felvettél az oldalsávodba! Mostantól figyellek! :) Örömteli új esztendőt kívánok Neked, mindenben kiteljesedőst!
Üdv itt! :) neked is minden szépet-jót kívánok!
Megjegyzés küldése