Avagy miért nem tudok rendet tartani magam körül?
A varrósarkom mindig rumlis: minden apró fecnit tartogatok egy darabig, a kezem ügyében szeretek tudni minden eszközt, és nehezen pakolok el munka után. A fecnik, amik lehullanak egy-egy varrás alkalmával, kupacban gyűlnek a varrógép mellett, nincs szívem kidobni, és ott gyűjtöm a félkész vagy javítani való holmikat is. Néha alig van helyem arra, hogy a varrandó darabot magam mellé tegyem, de egyszerűen nem tudom elpakolni.
De miééért???
Gyerekkoromban sem voltam soha rendmániás... Anyukám nagy "örömére". Szegény, sokat harcolt velem. Ez párosul a kissé mániákus újrafelhasználási kényszeremmel, a "mégjólehetvalamire" érzéssel. A fiókjaim tele voltak ezeréves képeslapokkal, csomagolópapírokkal, matricákkal, jegyzetekkel, rajzokkal... Sokat már asszonyként dobtam csak ki. Ismerős még valakinek? :)
Ma Sári ugyanezt csinálja. Telistele vannak a fiókjai más számára haszontalan kacatokkal, sokszor a padlón is mindenfelé félkész dolgok hevernek, hajmeresztő rumlit tud csinálni. Volt, hogy ami gyűjtögetett papírokat kidobáltunk Jánossal, pl képeslapokat és újságból kivágott képeket (nem mondtam? Ő is szereti felhalmozni a haszontalanságokat), azokat Sári egyszerűen összeszedte a szemétből és visszahozta... És ebben a káoszban csodás dolgok kerülnek ki ügyes kis kezei közül... Folyton vág, ragaszt, alkot, tele van ötletekkel és meg is próbálja kivitelezni, házikótól az állatkákon át a füzetborítóig.
Mi lehet az oka, hogy egyesek szép rendben tudnak alkotni, minket meg ez a rendetlenség inspirál?
Utánaolvasgattam és nagyjából ez a válasz:
Kutatásokból tudjuk, hogy a környezetünk nagy mértékben kihat a teljesítményünkre. A rendezett környezet a szabályok betartására ösztönöz, segít becsülettel végezni a munkánkat. Ha kitartóan, szabályosan szeretnék dolgozni, például sorozatban varrok ugyanolyan dolgokat, akkor oda kell figyelnem a munkaasztalom rendjére, hogy jobban menjen a munka.
Ám érdekes módon a rendetlenség segít a konvenciók alól felszabadulni: ha új dolgot akarok létrehozni, tervezek és igazán alkotok, a rumlis asztal jobban inspirál, segít másképp látni a dolgokat.
Összegezve: egyáltalán nem vagyok zseni, csupán azért vagyok rumlis, mert alkotok :) és azért tudok alkotni, mert rumlis az asztalom :) a családtagjaimról már nem is szólva...
4 megjegyzés:
Szia! Hát ez teljesen így van, ahogy írod.
Én is csak akkor tudok koncentrálni és dolgozni, ha "minden" a kezem alatt van. Persze ahogy az lenni szokott meg is találom a "rendetlenségbe" a dolgaimat. Nem azzal foglalkozom, hogy a munkaasztalomon rend legyen, hanem az, hogy amit készítek másoknak örömet okozzanak. Na, de azért néhanapján nekem is sok az asztalomon felhalmozott "kacat".
Drága Erikám!
Mintha a szívemből beszélnél :)
Szeretek szép rendet tenni - tudok is - de ritkábban teszem mint kellene.
Alkotni viszont folyamatosan szoktam és közben minden mindenhol van, tehát a külső szemlélő csak egy nagy káosznak látja - és tartja is.
Nem beszélve a gyűjtő szenvedélyemről. Több mint 35 éve gyűjtök ruhaanyagokat, és olyan ruhadarabokat, melyeket más funkcióra szántam, de igen sok nem érte még el az átlényegülést. Gombot - 6 kg van már, cipzárat, csatokat szalagokat és minden apró kelléket.
Ezeknek akkor örülök, amikor nem kell elmenni megvenni valamit, hanem csak felkutatom és ha hamar rátalálok az nagy örömmel tölt el, mert mindjárt neki is foghatok az alkotásnak.
Azt nem mondanám, hogy a családtagjaim is örülnek a felhalmozott alapanyagoknak, sőt....
Aztán szeretek varrógépeket gyűjteni, talán 8 db van belőle itthon, nem mindegyik üzemképes, de javíthatóak, vagy alkatrésznek jók, vagy csak a motorja, pedálja kell belőle. Ezekből legtöbbet kaptam, mint vettem :)
A legújabb szerzeményem egy 100 éves lábhajtós cipészgép, Kayser névre hallgat - ezt is ajándékba kaptam, és a története nem mindennapi.
Hát küzdöttem vele míg varrásra bírtam, természetesen én győztem, úgyhogy az év végi dömpinget meg tudtam úgy oldani, hogy a valódi bőrből készült határidőnapló borítóknak a szélét már magam varrtam le, nem kellett mást megkérnem rá akinek alkalmas börvarrógépe van.
Van új szerelem is, bőrrel dolgozom, marhabőrrel, amit ha megvizezek formára préselve csoda dolgok készülnek belőlük. Amivel a múlt évet befejeztem és kezdtem is, azok az új aprópénz, és varrós készlet tartóim, amik nem másból mint formára vágott cipőbe ragasztható, lyukacsos szélű bőrdarabokból alkottam. Míg mások durrogattak én patentot kalapáltam :)
Hamarosan feltöltöm őket a Meska boltomba, mert már van belőlük jónéhány.
És, jajdejólennemárbeszélnünk :) :) :)
Sok puszi: Márti - "a zseni" - meg a többiek, akik csak a káoszt látják :)
Juj, ezzel én is így vagyok, sajnos körülöttem mind penge egyének vannak és ez frusztrál. De sokat segített Polcz Alaine: Rend és rendetlenség című könyve. Az egy kicsit feloldozott az önvád alól... ideig óráig. De ez most jól esett. Hirtelen megláttam, hogy a körülöttem élő "minden élire állítva" egyének egyáltalán nem kreatívak. Hm... valamit valamiért :)
Jajdejó, hogy nem vagyok egyedül :)
Na gyerünk alkotni, kreatív rumlis társaim :))))
Megjegyzés küldése