A képet Jakab fotózta, enyhén szólva homályos... de legalább sikerült megmagyaráznom neki, hogy ha kicsit fentről fényképez, akkor nem lesz hatalmas fejem...:)
Ráadásul öt gyerekből 4 betegeskedik, ki így, ki úgy, velük is foglalkoznom kéne. Barnabás, fejezd be és alvás!!! Plíííz... a "Csillag vagy fecskétől" már a hideg ráz... több liter nyál csordogál a karomon... és a mosást is be kéne pakolni. Miért nem tud ez a gyerek az ücsörgőjében is ilyen békésen nézelődni?! Piszkosul elkényeztették a nagyok, és persze mostmár nekik sem kell, egy sírós, akaratos béka kinek is kellene?! Na, most rottyantott egyet, hátha csak ez volt a baja... majd kiderül...
16 megjegyzés:
Hát kiderült és már alszik hála az égnek!!!!!!!!!!! Jakab
A megjegyzés ugyanilyen jó volt, mint a bejegyzés:)))))))))
Jakab bejegyzése tette teljessé a képet, most már kerek a történet! :o)))
Hümm... Ez de ismerős! :DDD A poén: így kicsit több, mint másfél év távlatából néha hiányzik is ez. :) Pláne, hogy most meg ordít mindenért, ami nem tetszik. Most is. :) A kendő segít a dolgon! Kitartás. Varrd meg mindenképp! Hogyhogy nincs még? A többinél nem kellett? :)
Hát igen, ez van, ha az ember lánya anya. :))))))
Nem kell kétségbe esni, mert ez egy jó ideig eltart majd. :))))
De komolyra fordítva az írást: kicsit jobb lesz, ha nagyobb lesz. De ha nem akkor sincs baj, mert lesz még annál is nagyobb, ha meg akkor se történik változás, nem baj, mert akkor már a kedves választott feleség fog vele szenvedni. Addig kitartás! :))))
Milyen tanácsot tudnék neked adni, akinek 5 gyereke és nagy tapasztalata van? :))))
Az első mondatodat boncolgattam és arra jutottam, hogy a net nagy csábító! (Én is bele szoktam zúgni!) Ilyenkor mindent elfeledek, minden háttérbe szorul és van, hogy a gyerekre fogom. Bocsánat, de nem bántásból mondom csak poénkodok (ha ismersz, akkor tudod, hogy így van). :)))) Én most élvezem, hogy egész délelőtt egyedül vagyok és többet ülök a gép előtt, mint kellene. Ádám már berágott rám (ma reggel is). Mikor már látta, hogy kikapcsoltam a gépet örömujjongásba tört ki.:D Ez így volt! És meg is értem, mert hát mégiscsak társasági lény, én meg jól elvagyok magamba. :)))))))
Ezért most is itt ülök és írok neked. :))))) Sok sikert!
:D
Ez nekem bevált:
Leteszed, mire ő már a letevés pillanatában kiabálni kezd: jó erősen ránézel, mondod neki: ne haragudj, de most dolgom van, de itt vagyok és figyelek rád, Szeretlek!
És sír, de te csinálod a dolgod. És kész. Igaz, hogy sír, igaz, hogy te is kicsit ideg vagy: de készül a kaja..... Aztán egyszer csak két kavarás között elkezdődik........ Szokatlan is, meg nyugalmas is:
Csönd lett!!- és te csak egy pár pillanattal később veszed észre! A kaja tovább fő!
SZép délutánt és kitartást!!!
De jó dolga van valakinek! :o)
Minden életkornak megvannak a szépségei. Én most könyörögtem egy órát, hogy 16 angol szót megtanuljunk... Váá! De gondolj arra, hogy milyen uncsi lesz, ha felnőnek, a csend. Ja, nem! Nekünk akkor jönnek az unokák. ;o)
Ó, ez nagyon aranyos, és Jakab megjegyzése is. :) Aranyosak vagytok a képen is.
Teljesen áérzem a helyzetet, nálunk is ugyan ez volt, pedig nem kényeztette senki. A kendő volt a megoldás, mondhatnám mindenre. Onnantól kezdve minden visszaállt a 'rendes' kerékvágásba.
Jakabot puszilom! :)))) :* Eri, neked meg kitartást kívánok! :)))
Na azért jó látni azt is, hogy nem egyedi a probléma...:) ezek szerint van kiút... mintha első baba lenne, úgy beszélek:)
Skippo, kendő van, de a hátam nem bírja már elöl hordozni, ezért kéne a mei tai.
H.Mária, mindig megnevettetsz!:)
Ejkukk, próbáltam... de olyan rossz... meg ilyenkor mindenki ugrik, h jaj szegény, én meg mint egy antianya hessegetem őket onnan, hogy hagyják:) de ez lesz a megoldás, nincs mese, meg kell tanulnia egyedül is játszani! Bár csendet még SOHA nem értem el vele, borzasztó kitartó!:)
Altair, igen... ez is ismerős...:)) és az milyen izgi, mikor emez sír, amazzal matekozunk, harmadiknak szedd szét az összeragadt legot... stb...:)) de ez maga az élet:)
Na megyek regulázni, köszönjük a puszikat meg jókívánságokat!:))
A szóellenőr hogy-hogynem: MATER:))))
:o)
Eri!
Írok neked mélt, SOS!!!!
Tesz ez még jobb is, kitartás:)
Te pedig díjat kaptál tőlem, gyere érte:) Talán ez jobb kedvre derít:)
Jajjjj, de ismerős, bár nálunk a most már 5 évesre illik jobban sírás-rottyantás-alvás triász! A 20 hónapos Ádám viszont annyit jön hetek óta az ölembe, hogy leszakad a karom, beszakad a hátam, ül velem és cicit kér folyton:D Vígasztalásul nekem közben ott a net, hogy ilyen kedves bejegyzéseket olvashassak!
KITARTÁS!
Hány gyermektelen nő könnyezheti eme szenvedő sorokat...további boldog lefoglaltságokat kívánok mindenkinek!
Kitartás! Én is csak ezt mondhatom! A gyerek fontosabb, mint a házimunka! Ha most az anyu karja kell neki, hát az kell neki! Pár év múlva már a kezed se biztos, hogy megfogja! Pedig de jó lenne! Tapasztalatból mondom, nekem is 5 csemetém van! Amúgy meg házimunka lesz még 50 év múlva is! :D, az ebédet meg megtudja kavarni az apu is. Nálunk a fiúk sütik a palacsintát!
Megjegyzés küldése