Nem túl sokan, bár talán egyre többen tudjátok, hogy iskolás gyerekeink életében nagy változásokat hozott az elmúlt tanév: otthontanulók lettek. Hosszú évek óta szemeztem ezzel a gondolattal, Jánossal sokat beszélgettünk róla, hol megijedtünk a nagy feladattól, hol lelkesedtünk. Izgalmas dolog ez, de nagy elkötelezettséget kíván, nem mertem fejestugrani csak úgy.
Sokat olvastam, kutattam, találtam anyákat, akiknek ez bevált, és szívesen megosztották a tapasztalataikat, rengeteget tanultam tőlük. Közben a gyerekek iskolába jártak úgy, ahogy minden más gyerek. És szenvedtek, ugyanúgy, ahogy sok gyerek... Most nem részletezem, melyiknek milyen konkrét baja, betegsége származott ezekből, de tény, hogy sokat aggódtunk mindnyájukért...
Sárival az óvoda utolsó évét sikerült itthon tölteni, majd egyszer megírom ennek a történetét is, hátha segít más anyáknak. Hanna egy komoly autoimmun betegség miatt lett magántanuló a hetedik osztály második félévétől, de szeptemberben újra iskolába jár. Ennek a tanévnek a végére Sári és Samu is otthontanulók lettek végre. Szóval belevágtunk és csináljuk egy ideje :)
Nem mondom, hogy sétagalopp, de milliószor jobb itthon együtt tanulni, rengeteg előnyét látom a gyerekeken. Majd ezekről is többet szeretnék írni.
Ha még nem ismered az otthontanulós blogomat, meghívlak, kukkants be az életünk ezen kis szeletébe! Ha ismered, kérlek, kukkants be egy segítő szavazás erejéig, miről olvasnál szívesen még a blogon! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése