Vers mindenkinek :)

ROMHÁNYI JÓZSEF: DIVATKERESKEDÉS

Ajtó nyílik, belép egy hölgy, terebélyes, akár a tölgy.

Öleb ölén. Ökölnyi. Girhes, meg fog dögölni.

Ilyen vevő de nagy érték! Háromszoros itt a mérték.

A segédnek szeme éles: hét-nyolc méter dupla széles!

A hölgy szól, a hangnem G-dúr: „Ruhaanyag kell, segéd úr.”

Hajlong, bókol rá a segéd, és a hangja csupa negéd:

– Van itt nagyon finom gyolcs, oh! Nagyon szép és nagyon olcsó.

De a hölgy csak kérdi: „Mondja, nincs jobb mosogatórongya?

Tekintete repdes innen, s megakad egy krepdesinen.

A segéd már fent a létrán! Tíz vagy húsz vég vásznat széthány.

S a hölgy szól: „A lenvászon tetszik. – Jó! Csak lemászom.

És a segéd máris lent! Kiráncigálja a lent.

Izzad, mint ökör a nyárson. 

– Nem len kell lenn, fenn a bársony! 

Fenét bársony! Ez a tüll tetszik nekem veszettül!

Jön a segéd, le a tüllel egész oszlop anyag dől el

Lent egy halom szövet, vászon: most van mibe’ kotorásszon.

De a hölgy csak egyre kacag: – Ami lehullt, csupa kacat!

Nem veszek meg ily rosszat én. Zsorzsett kell vagy inkább szatén,

moaré vagy finom muszlin fekszik jól a kemény muszklin.

És a segéd, vézna, ványadt, lecipeli valahányat.

Szövethalmon úgy áll, mondom, mint kakas a szemétdombon.

Ruhája rongy, benne főtt test. Úgy ad le egy házi szőttest.

S a hölgy végre megpihent itt: – Ebből vágjon le húsz centit,

az elég lesz az ölebnek! Szempillái föllebbennek,

gyomra forog, feje szédül, aztán minden elsötétül

s hanyatt vágódik a segéd. Jól megütötte a ... hátát.

Kezéből az olló kihull: öleb vakkant – s csendben kimúl .