Samu tegnap utoljára ment oviba. Elballagott... Új fejezet kezdődik, vége a végtelennek hitt játéknak, a szabadságnak, helyette meg kell komolyodni és felelősségeket cipelni. A szívem szakad belé...
Neki készült a torta, és mi más lehetne, mint lego?!:) a kedvence:)
Míg mi apával az ünnepségen szipogtunk, a nagyok kicsit feldíszítették a nappalit és megterítettek. Napok óta titokban készülődtek, olyan édesek!:)
Samu nagyon zavarba jött, mikor hazaérve meglátta a meglepiket, nem szokott hozzá, hogy ő a középpont:)
6 megjegyzés:
Milyen kedves tesói vannak! Megható látni, mennyire kedves dekorációt készítettek Samunak. :)Örömmel tölti el a szívem, amikor ilyen kedves fotókat látok!
:)
Olyan gyorsan eltelik az idő. Nem elkeseríteni akarlak, de nem soká majd asszonyt hoz a házhoz... :)
A vásárt sajnálom... De azt szeretem az írásaidban, hogy nem kendőzöd el az igazságot, ha jól számolom, ez már a harmadik vagy negyedik vásár volt, ahol elmaradt a várt siker, és ezt Te nem hallgatod el (pedig megtehetnéd), hanem közzé teszed. És irigylésre méltó az optimizmusod!
Ugye, Virág?:) annyira édesek... Na nem mindig, de ha össze kell fogni, akkor határ a csillagos ég:))
Erzsi, köszi!:))) es képzeld, szombaton mentem volna egy vásárba, de a várható esők miatt lemondtam, erre alig esett... Es voltam olyan lüke, hogy kilatogattam oda, na képzeled, azóta hogy vádolom, magam....:/
Kicsit torokszorító és furcsa mert tényleg addig tarat igazán a felhőlen gyerekkor amíg ovisok ,főleg ha jó óvónénikre van bízva és utána már nagyon szalad az idő...de azt gondolom egy olyan csalásban mint a tiétek ahol a szeretet a fő sokáig tud még gyerek maradni még ha lesznek kisebb nagyobb akadályok is ....
Üdv itt, te csavarintó!:)) minden kornak megvan a varázsa, élvezem nagyon, ahogy felnőnek, és közben mégis picit visszasírjuk "azokat a régi szép időket"... Ilyenek vagyunk, mi anyák...
Megjegyzés küldése