Rendesen megdolgoztatott minket, nem adta magát könnyen, de az utolsó fejésnél olyan szelíd volt, mint egy bárány... mintha tudta volna, hogy ez a vége, megszabadul tőlünk... vagy kegyességből könnyítette meg a dolgunkat?
Jakab és Hanna is megpróbálkozott a fejéssel, nagyon ügyesek voltak! Egy embernek takarmányt kellett adagolnia, miközben simiztük és nyugtatgattuk, hogy fejni lehessen:) És olyan jó érzés ez az egész, odabújni a kis szőrös pocakhoz, a langyos tej csordul az edénybe és illatozik...
Nagyon megszerettük, őt is, a fejést is, a lemoshatatlan és áradó tejszagot a kezünkön, az üdvözlő mekegését, a telhetetlen pocakját. És csak sóhajtozunk egy kecske után... esetleg egy kameruni törpekecske? mellé talán a két bors ökröcske... Istenem, milyen jó lenne nagyobb házban, nagyobb kerttel...! De már nem sokat kell várnunk rá, hamar eljön ez az idő:
"21 Házakat építenek majd, és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és eszik azok gyümölcsét. 22 Nem úgy építenek, hogy más lakjon ott, nem úgy ültetnek, hogy más egye azt. Mert mint a fának napjai, olyanok lesznek népem napjai, és kezük munkáját teljesen javukra fordítják választottaim. 23 Nem fáradnak hiába, nem veszedelemre szülnek, mert Jehovától megáldott utódok ők, leszármazottaikkal együtt. 24 És úgy lesz, hogy még mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.
25 A farkas és a bárány együtt fog legelni, az oroszlán szalmát eszik, mint a bika, a kígyónak pedig por lesz az eledele. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen” — így szól Jehova."(Ézsaiás 65.)
2 megjegyzés:
mikor hazahoztuk az én Rozimat (teljesen így néz ki, csak szarvak nélkül, tetőtől - talpig feketében), az első fejésnél ráfeküdt a tőgyére, és sussz-passz nem engedett. De nagyon megszerettük egymást. Már nem is tudom, milyen volt nélkülük (merthogy van egy Gizink is)... Remélem, egyszer nektek is lesz nemvendég kecskétek. :)
Üdv itt!
:) ezek a Rozik!:))
Milyen jó nektek... bekukkantottam hozzád:)
Megjegyzés küldése