Én meg rájöttem, hogy a lányom egy rabszolgahajcsár. Mindig olyan ötletekkel jön elő, hogy először dobok egy hátast, de ő ragaszkodik hozzá, erőszakoskodik, hogy higgyem el, milyen jó lesz... És aztán tényleg. Szóval olyan rabszolgahajcsár ő, aki legalább elősegíti a fejlődésem. Mert bevallom, sose jutott volna eszembe magamtól ilyen... Láttam már, hogy vannak, akik csodákat művelnek a varrógéppel, de az nem én vagyok. Rajzolni is szeretek, de már rég alkottam. És most a kettő együtt?! Méghozzá nyulat? Valamiért Hanna ezekhez a kis nyusszogókhoz vonzódik egy ideje. Kár, hogy nem látta múltkor azt az óriási nyulat az erdőben, amelyik elszaladt előttünk.... na az nem énekelt. De bennem is bennrekedt a dal.
Szóval nekiálltam nyulat rajzolni, varrógéppel, táskára, mert persze táskája sincs szegény kislánynak, honnan is volna...? Ez a barna az övé, mert ő kitalálta, hogy pulóveres nyúl legyen, bár szerintem kicsit sokat inspirálódik a neten, elvarázsolt művészeket látogatva. Nem?
Aztán elkapott a gépszíj, és ma reggel is a nyulakkal keltem....
Na jó, bevallom, baromi jó érzés így rajzolni! :) jönnek majd a cicák, egerek, akármik, csak győzzem cérnával...
1 megjegyzés:
Eri, hát ez zseniális! Gratulálok! Nagyon tetszik!
Megjegyzés küldése