Nekünk sokáig nem volt. Egyszer régen volt egy kis fekete, de elszerette egy szomszéd család, a macskák már csak ilyenek, oda mennek, ahol többet kapnak... Évekig nem is próbálkoztunk újra, nem is vágytunk cicára, meg is magyaráztuk magunknak, hogy a kutya mennyivel jobb és valójában nem is szeretjük a macskákat.
Aztán kénytelenek voltunk beszerezni egy egerészőt, persze szigorúan csak az udvarra, nem is lesz elkényeztetve, hiszen nem is vagyunk oda a cicáért, mondom.
De ez a kis büdös vörös az ujja köré csavart minket... Most is itt ül és szuggerál, adjak enni, mert elfáradt a lakásban való rohangászásban. Felszalad a lépcsőn, majd nagy robajjal lefut és nagy körben megkerülve a bútorokat felugrik az ablakba a virágcserepek közé, megnézi, mi a helyzet odakint, majd visszaszalad az emeletre. Már ott is van fészke, a jó ég tudja, hol szokott még aludni, míg mi is alszunk éjjel..... Ahhoz képest, hogy kerti cicának hoztuk.
Na ez a kis szívünkcsücskemacska rendesen befolyásol minket, például a lányok érdeklődési körét. Sári is egyre több macskát rajzol... Így tervezte ezt a táskát is, soook lustálkodó, ugrabugráló vagy éppen szundikáló cicussal. Vagy lehet, hogy ez egyetlen macska egy napját mutatja be...
Szóval ha van macskád, tudod, miről beszélek. Ha nincs, ne aggódj, előbb-utóbb akkor is elcsavarják a fejed...
2 megjegyzés:
Hááát, pontosan tudom, hogy miről beszélsz! Mi is egy édes cica bűvkörében élünk :)
Ugye, hogy ugye? 😄
Megjegyzés küldése