Nagyon édes, olyan apró és olyan aprólékos gonddal készült! Még egy csöppet nagy, de pont mire szükség lesz rá, belenő a manóláb...:) Köszönjük, Cili!
A holnapi évzáróra napok óta próbálok varrni valami meglepit a tanárnéniknek, de elég lassan haladok Barnabás mellett... egy nap kitalálom, mi legyen az ajándék, másik nap anyagot keresek hozzá, harmadik nap elő is veszem, negyedik nap már az olló is mellékerül, ötödik nap kiszabom végre, hatodik nap belekezdek, hetedik nap folytatom, nyolcadik nap majdnem kész...
Andrea nénié elkészült! Adva vannak kedvenc színei: a fekete és a rózsaszín. Adva van egy pár (turis) párnahuzat, gyöngyös hímzéssel. És adva van egy kipuhatolt igény tolltartóra. Hát ez lett belőle (még egy vasalás szükségeltetik), remélem, tetszeni fog Hanna kedvenc tanítónénijének:
És még egy ajándék... Barnabás a varrást átaludta! Igaz, rajtam... hordozókendőben.
Mostanság ez az életformánk, a nagy hőség ellenére így érzi magát a legjobban, én meg legalább haladok a teendőimmel. Nem mondom, hogy egyszerű, például lehajolni valamiért, vagy óvatosan közlekedni, a kis lábaira ügyelni, de jóval könnyebb, mint mikor pocakban cipeltem. És hát ücsörögnék én egész nap ölelgetve és puszilgatva, de akkor mit eszünk?! Szóval így praktikus is és finom is...:) nagggyon finoooom...
4 megjegyzés:
Ügyes vagy ŐSANYA!!! :)
Nagyon örülök, hogy megérezett! Nem is baj, ha most még nem jó, majd ősszel ha picit hűvösebb lesz már lehet hordani.
Nagyon szép a cipőcske, használja egészséggel Barnabás! :-)
Tanárnéni biztosan örülni fog, mert szépek a műveid nagyon :-)
És hát így aludni könnyű és boldogságos, anyára csatolva...
Istenem de gyönyörű! Mármint a babátok! (Bocs, Cili, a cipőcskék is, de a baba...)
Kiseri!
Megtennéd, hogy benézel a blogomba, ha van egy kis szabad időd és aztán válaszolnál a feltett kérdésre? (Ma, az előző bejegyzés, nem a telefontokosban... :-) )
Nagyon örülök, mert kíváncsi vagyok rátok és a gondolataitokra ezzel a témával kapcsolatban (is).
Megjegyzés küldése